A német gyártású Phonitor se belépést enged a professzionális alapokra épített hangzásba. Más pro cégekhez hasonlóan az SPL csak később szélesítette ki portfólióját, hogy a hangstúdiókon kívülre, otthoni felhasználókra is fókuszáljon. Alapfunkcióit tekintve ez a termék nem lenne forradalmi, de (részben) az egyedi VOLTAiR technológia által olyan hanghűséggel szól, hogy drágább riválisokhoz is felér.

Rövid háttérsztori

Az SPL 1983 óta létező gyártó, mely zenei és filmes hangstúdiók világát látja el különböző eszközökkel, de híradástechnika és a hifi világ számára is nyújt különböző funkciójú készülékeket. Termékeinek fejlesztésénél a mérések mellett magas jelentőséget tulajdonít a személyes meghallgatásra, kísérletezésre is. Gyakran olvasni olyan semmitmondó kijelentéseket gyártóktól, hogy "törekszik az innovációra" és "egyedi technológiák hajszolására", de az SPL tényleg más, mint a széles átlag. Olyan különlegességeket fejlesztett már ki, mint a sziszegős hangokat csökkentő, fáziskioltással működő auto-dynamic de-esser, az első diszkrét 5.1-es mikrofon (Atmos 5.1), vagy a 120 voltos műveleti erősítő, mely a jelenleg bemutatott eszközben is munkálkodik.

A lényeg kicsiben

Az SPL kínálata három részből áll. Nevük beszédes: Mastering, Studio és Professional Fidelity. Főleg utóbbi tartalmaz olyan eszközöket, melyeket az otthoni zenekedvelők tudnak kihasználni. Itt találjuk meg a 120 voltos VOLTAiR technológiát használó modelleket, melyek közül a Phonitor se a legkisebb. Léteznek nála nagyobb opciók is Phonitor x, illetve Phonitor xe néven, több funkcióval, természetesen felárért cserébe. A vonalszintű erősítő mindhárom készülékben ugyanaz. A Phonitor se nagyobb testvéreinek alapjait tartalmazza, ugyanazt a hangélményt ígéri, csak megfizethetőbb kivitelben. Ez számokban kifejezve, a cikk írásakor 430 000 forint (analóg verzió), vagy 603 000 forint (D/A konvertert is tartalmazó kiadás).

Küllem

Az SPL Phonitor se százezrekkel olcsóbb, mint x/xe rokonai, de anyagfelhasználás, illetve gyártási minőség tekintetében közel áll hozzájuk. Ami kicsomagolást követően elsőként feltűnt és számunkra meglepő volt, hogy alapterületre sokkal nagyobb volt, mint egy hagyományos fejhallgató erősítő. Teljesen fém háza széles, gumis aljú fémlábakon áll. Érdekesség, hogy a Professional Fidelity széria tagjai a manapság elterjedt ezüst vagy fekete mellett elegáns piros kiadásban is készülnek. Nálunk utóbbi járt és kellemes meglepetésként hatott. Élőben sokkal mutatósabb látványt nyújtott, mint fotókon. Egyébként a termékcsalád minden tagja 278 milliméter szélességű. Kisebb helyet foglalnak, mint a hagyományos, 435 mm széles hifi eszközök és toronyként felépítve szintén harmonikus látványt nyújtanak.

A diszkréten kerekített sarkú előlap jobb szélére egy alumíniumból mart jelszint vezérlő (vagy ahogy sokan nevezik, hangerő szabályzó) került. Ez egy Alps RK27 potenciométert forgat, érzetre egyszerűen hibátlan, enyhe ellenállással mozog, tökéletesen lehet vele állítani a hangerősséget. Nálunk a DAC modult tartalmazó kiadás járt, melynek előlapján egy külön kapcsolót kell átkattintani ahhoz, hogy a digitális áramkör működésbe lépjen. Ezt követi egy DAC bemenetválasztó (optikai, koaxiális és számítógépes USB-B csatlakozót tartalmaz a modul). Bekapcsolt állapotban piros LED világít középen, az embléma alatt.

Használat közben

Az SPL kínálatának nagyobb része professzionális felhasználásra készül. Ezt a fegyelmet, komolyságot költöztették a Phonitor se felhasználói élményébe is. Amiért egyesek szeretni vagy kifogásolni fogják, ugyanaz a tulajdonsága: hogy spártai egyszerűségű. Semmilyen mélyebb állítgatást nem igényel. Mint a legtöbb DAC-kal egybeépített fejhallgató erősítő esetében, nála is elég, ha csatlakoztatjuk forráseszközeinket. Bekapcs, forrás választás, jelszint (hangerő) beállítása és kész. Sehol egy beállítási menü, vagy a keverőpultokra jellemző vezérlőrengeteg. Mitől lesz mégis profi a tálalás?

A fentebb említett Alps jelszint vezérlővel meglepően pontosan tudjuk beállítani, hogy milyen hangosan szóljon a zene. A kapcsolók illesztése, minőségérzete precíz. Ha átkapcsolunk egyik bementről a másikra, nincsenek zavaró pattogó hangok. A jelszintet (hangerőt) feljebb állítva nincs idegesítő, zúgó zaj (amennyiben a forrás is tiszta jelet biztosít). Egyszerűen csak teszi a dolgát és kész.

A jobb ár érdekében tervezői szűkebbre szabták a Phonitor se szolgáltatásait, mint a nagyobb modellekét. Ezért nem kapunk szimmetrikus bemenetet/kimenetet és CTL, azaz vezérlő csatlakozót sem, mint a Phonitor x esetében (használatával SPL végerősítőt lehet a CTL kimenetes előerősítőről ki és bekapcsolni). Ez a fejhallgató erősítő nem használható előerősítőként, ami önmagában nem hátrány, de komplex igényű felhasználóknak korlát lehet.

Phonitor Matrix a gyakorlatban

Másik érdekesség a MATRIX feliratú kapcsoló, mellyel a Phonitor Matrix funkciót lehet aktiválni. Ennek előnyéről már esett szó a Marc One monitor vezérlő cikkjében, ezért nem fejtjük ki hosszan az előnyét - azért röviden mégis! Azt célt szolgálja, hogy a jobb és bal oldali hangok meghatározott részét keresztbe keveri. Ezzel egy klasszikus fejhallgatós problémát próbál kiküszöbölni. Hangfalakat használó hifi rendszernél szemben ülünk a hangforrással és előttünk alakul ki a sztereó tér. Fejhallgatózás közben jobbról és balról, fals módon érkezik az információ, nincs olyan térhatás, mint a klasszikus hangfalas elhelyezkedésnél. A Phonitor Matrix ígérete, hogy úgy jeleníti meg a zenét, mintha hangfalakból jönne. További magyarázat és demó az alábbi, angol videóban:

A drágább SPL eszközökön egész aprólékosan be tudjuk állítani a Crossfeed erősségét és a sztereó kép nyitási szögét. A Phonitor se csak 30 fokos szögben alkalmazza és két szint közül lehet választani (C1 vagy C2). Szubjektív megítélésünk szerint az első csak alig végzett módosítást a térhatáson. Viszont ahogy C2-re kattant a MATRIX kapcsoló, tényleg merőben más arányokkal jött át az éppen hallgatott zene színpada. Nekünk úgy tűnt, hogy ez a beállítás főleg olyan zenéknél volt előnyös, amelyek erősen jobbra/balra kevert hangszereket vagy hangsávokat tartalmaztak.

Ilyen volt a Dave Brubeck Quartet - Take Five is. Aki valaha meghallgatta hagyományos sztereó szetten, valószínűleg jól érzékelte, hogy milyen életteli hatást keltett benne a balról érkező dob és jobbról játszó zongora, melyeket középről szaxofon és hátrébb egy nagybőgő kísér. Ez a zeneszám fejhallgatóval túlságosan széthúzó, hézagos színpadon jelent meg. C2 szintre kapcsolva a tér háromdimenziósan összesimult és a cintányérok nem torlódtak olyan keményen balra, mint alapbeállításon. Ugyanez történt a másik irányból érkező zongorával. Jobban elhelyezkedtek a hangszerek egy előre irányuló virtuális síkon. Ettől nem lett tisztább vagy szebb a zene, de a térhatás jobban megközelítette a valóságot.

A teszteléshez magasabb minőségű fejhallgatót használtunk (Sennheiser HD 800 S), mely a legtöbb zeneszám központi részleteit eleve a fej virtuális középpontjában jelenítette meg. Nem minden műnél éreztünk késztetést a Phonitor Matrix bekapcsolására, de a Take Five-hoz hasonló keverésű zenéknél valóban segített megszűntetni a zavaró kétoldalra szeparált, középen hiányos hanghatást.

Hangminőség

Az árért cserébe semleges karaktert, finoman részletező felbontást vártunk el és pontosan ezt kaptuk. Az SPL Phonitor se olyan minőségi kategóriát testesít meg, amihez célszerű tudatosan választani fejhallgatót és kábelezést. Először AudioQuest Carbon USB kábellel csatlakoztatott iMac volt a forrás, végighallgattuk a szokásos tesztelős zenéket referencia fejhallgatónk társaságában. Tetszett, hogy az elektronika nem díszítette a magas hangokat, minden frekvenciát józanul, arányosan kezelt. A HD 800 S kevésbé kiegyensúlyozott rendszerben szárazzá és hűvössé válhat, de az SPL használata során ilyen nem történt. Azokat a fő pozitívumokat kaptuk meg, melyeket az elmúlt évek során a legjobb 500 000 Ft és 1 000 000 Ft között kipróbált fejhallgató erősítők nyújtottak.

Joe Satriani - Wind in the Trees c. száma egy instrumentális progresszív rockmű, melyben a gitárvirtuóz egyedi, folyadékszerű hangzását tiszta dobjáték és mély zongoradallamok, illetve basszusgitár kíséri. A fókuszban játszó torzított gitáron kívül a háttérben is szüntelenül beúszik torzítatlan gitárjáték. Az eredmény olyan, mint egy komplex festmény több színnel és réteggel. Az SPL és Sennheiser párosa megfelelően átadta a zeneszám mélységét, ami a hangsávok térbeli elhelyezkedésére és a részletekre irányuló figyelemre egyaránt értendő. A Phonitor se nem terelte túl száraz irányba fülesünket, így a cintányér lecsengései sem váltak zavaróan fényessé.

A minőségi DAC és semleges karakterű fejhallgató erősítő áramkör kombinációja az átlagos belépő és középkategóriás riválisokhoz képest teljesebb, szebben kitáruló hangélményt tett lehetővé. Utóbbinak köszönhetően az unalomig ismert referencia számlistánk is frissebb, izgalmasabb módon jelent meg, de hatásvadász részletkiemelés nélkül. A jó hifi szett ismertetőjegye, hogy elfeledteti hallgatójával az idő múlását és a lejátszó négyzet jelű (stop) gomját.

A Phonitor se akkor tündökölt igazán, amikor korábban nem érzékelt részleteket hozott a felszínre teljes természetességgel. Ilyenek voltak Nils Frahm művei is, melyekben a zongora általában egyedi, újszerű szerephez jut. A Momentum vagy a Hammers esetében lebilincselő sztereó színpadot kaptunk, egybefüggő térhatással még akkor is, ha kikapcsoltuk a Matrix módot. Holografikusan kirajzolódott a fejünkben a zongora minden egyes billentyűje, a Momentum közben pedig a "véletlen" susogó zajok, messzire úszó kórushangok óriási teret eredményeztek. Csukott szemmel azonnal el tudtunk feledkezni róla, hogy mindez fejhallgatóból érkezett.

Forrás : av-online.hu