A Meze 12 Classics V2 ideális kezdő fülhallgató azoknak, akik korábban csak gyengébb minőségű fülessel vagy semmivel sem hallgattak zenét. Előnyei közé rangsoroltuk erős, metaforikusan fogalmazva harapós dinamikáját, testes, de nem primitíven támadó basszusát és gazdagon részletező közép/magas frekvenciáit. Nem kellett erős járatás ahhoz, hogy a zene főbb hangulati elemeit és általános légkörét megjelenítse. Halk jelszint mellett is részletező maradt. Esetleges kompromisszumként lehet említeni, hogy a virtuális térmélységet, atmoszférát nem tudta úgy megjeleníteni, mint a (többször) drágább rokonai, illetve a hangszerek közötti hézagokra, a hangsávok elkülönítésére sem fektetett akkora figyelmet. Szinte kötelező jelleggel a kritikus meghallgatás Cassandra Wilson - Red Guitar c. nótájával vette kezdetét. A Meze 12 Classics V2 hifis tisztasággal jelenítette meg ezt a számot. A magas hangok zsenge, friss érzettel tették színessé az élményt. 10 kHz fölött érzékelni lehetett a fülhallgató általános lelkesedését. Az ütős hangszerek és az énekesnő ajakhangjai ezáltal különösen fókuszált, kontrasztos jelleget kaptak. Még épphogy nem vált zavaróvá a magas frekvenciákra irányuló fókusz. Egyéb esetben finomítani lehetett volna rajta gumi helyett szivacsos illesztékkel, a finomabb dinamikájú részletek rovására. A tér mozgalmas volt, jó sztereó középponttal, de a zenészek kicsit egymás nyakában játszottak. Ezzel együtt szimpatikus volt a Meze általános lelkesedése. A basszus picit vastagnak tűnt eleinte, de a magasabb hangokat nem nyomta el és megőrizte a dallamos mélyhang információkat is.

Sara K. - Stars c. dalát bárki meghallgathatja az ismertebb internetes zeneszolgáltatóknál, de fényévekkel többet ad, ha sikerül CD minőségben megszerezni (a Stockfisch Records kínálatában SACD lemezként rendelhető). 16 bit/44 kHz felbontásban is kifejezetten gazdag, dús ábrázolással jelenítette meg e számot a Meze . Az ének eleven volt és közelre fókuszált. A kísérő hangszerek dinamikája feltűnően erős volt, a háttérben csilingelő csengettyűk szinte áthasították a levegőt, de nem váltak túl agresszívvé. A basszus telt, meleg módon támasztotta alá mindezt. A színpadkép meglehetősen szűk volt, lehetett volna szélesebb is, de egy 30 000 forint alatti fülhallgatótól kötözködés lett volna szélesebb térre számítani. A zenészek közti szeparáció, a hangszerek elkülönítése nem volt annyira kifinomult, mint más, jellemzően többszörös felárért kapható fülhallgatóknál. A gitárpendítések elevensége eleve túl erősnek tűnt, de szerencsére a zeneszám végére érve még nem okoztak frusztrációt. Más kérdés, hogy a Stockfisch Records egyébként is szeret klinikai tisztaságú, szinte túl steril felvételeket közzétenni.

A Meze 12 Classics V2 ideális kezdő fülhallgató azoknak, akik korábban csak gyengébb minőségű fülessel vagy semmivel sem hallgattak zenét. Előnyei közé rangsoroltuk erős, metaforikusan fogalmazva harapós dinamikáját, testes, de nem primitíven támadó basszusát és gazdagon részletező közép/magas frekvenciáit. Nem kellett erős járatás ahhoz, hogy a zene főbb hangulati elemeit és általános légkörét megjelenítse. Halk jelszint mellett is részletező maradt. Esetleges kompromisszumként lehet említeni, hogy a virtuális térmélységet, atmoszférát nem tudta úgy megjeleníteni, mint a (többször) drágább rokonai, illetve a hangszerek közötti hézagokra, a hangsávok elkülönítésére sem fektetett akkora figyelmet. Szinte kötelező jelleggel a kritikus meghallgatás Cassandra Wilson - Red Guitar c. nótájával vette kezdetét. A Meze 12 Classics V2 hifis tisztasággal jelenítette meg ezt a számot. A magas hangok zsenge, friss érzettel tették színessé az élményt. 10 kHz fölött érzékelni lehetett a fülhallgató általános lelkesedését. Az ütős hangszerek és az énekesnő ajakhangjai ezáltal különösen fókuszált, kontrasztos jelleget kaptak. Még épphogy nem vált zavaróvá a magas frekvenciákra irányuló fókusz. Egyéb  esetben finomítani lehetett volna rajta gumi helyett szivacsos illesztékkel, a finomabb dinamikájú részletek rovására. A tér mozgalmas volt, jó sztereó középponttal, de a zenészek kicsit egymás nyakában játszottak. Ezzel együtt szimpatikus volt a Meze általános lelkesedése. A basszus picit vastagnak tűnt eleinte, de a magasabb hangokat nem nyomta el és megőrizte a dallamos mélyhang információkat is.

A Meze 12 Classics V2 ideális kezdő fülhallgató azoknak, akik korábban csak gyengébb minőségű fülessel vagy semmivel sem hallgattak zenét. Előnyei közé rangsoroltuk erős, metaforikusan fogalmazva harapós dinamikáját, testes, de nem primitíven támadó basszusát és gazdagon részletező közép/magas frekvenciáit. Nem kellett erős járatás ahhoz, hogy a zene főbb hangulati elemeit és általános légkörét megjelenítse. Halk jelszint mellett is részletező maradt. Esetleges kompromisszumként lehet említeni, hogy a virtuális térmélységet, atmoszférát nem tudta úgy megjeleníteni, mint a (többször) drágább rokonai, illetve a hangszerek közötti hézagokra, a hangsávok elkülönítésére sem fektetett akkora figyelmet. Szinte kötelező jelleggel a kritikus meghallgatás Cassandra Wilson - Red Guitar c. nótájával vette kezdetét. A Meze 12 Classics V2 hifis tisztasággal jelenítette meg ezt a számot. A magas hangok zsenge, friss érzettel tették színessé az élményt. 10 kHz fölött érzékelni lehetett a fülhallgató általános lelkesedését. Az ütős hangszerek és az énekesnő ajakhangjai ezáltal különösen fókuszált, kontrasztos jelleget kaptak. Még épphogy nem vált zavaróvá a magas frekvenciákra irányuló fókusz. Egyéb esetben finomítani lehetett volna rajta gumi helyett szivacsos illesztékkel, a finomabb dinamikájú részletek rovására. A tér mozgalmas volt, jó sztereó középponttal, de a zenészek kicsit egymás nyakában játszottak. Ezzel együtt szimpatikus volt a Meze általános lelkesedése. A basszus picit vastagnak tűnt eleinte, de a magasabb hangokat nem nyomta el és megőrizte a dallamos mélyhang információkat is.