0
cikk
 
 

A Behringer története

 

Uli Behringer:

"Minden 1989-ben kezdődött a konyhaasztalomon. Soha nem gondoltam volna, hogy az az egyfős "konyhaasztali startup" a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb pro audio válalattá növi ki magát."

Tovább...

 

"Valahányszor ünnepelünk, mindig emlékezni kell azokra, akik segítettek, hiszen a siker mindig csapatmunka!”

Mindenek előtt az alkalmazottainknak szeretnék köszönetet mondani, akik a legfenomenálisabb, legelhivatottabb emberek, akikkel valaha találkoztam. A legtöbbjük már több mint 20 éve velünk van, de hálám mind a 3500 alkalmazottunknak szól. Köszönöm fiúk, hogy jobbá tettük a világot, de a java még hátra van! :)
De neked is köszönöm, kedves vásárló! Te vagy a cégünk legfontosabb eleme, és köszönöm, hogy eddig is támogattál minket! Termékeinket vásárolva nem csak a cégünket segítetted, de más zenészeknek is segítettél megfizethető felszereléshez jutni. Te vagy a BEHRINGER valódi sikerének a titka, és az én személyes célom még most is az, hogy még belsőségesebb viszony alakulhasson ki közöttünk.

 

Hogyan kezdődött?

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy egy pici történelmet meséljek neked! A Zürichhez közeli Badenben születtem 1961-ben. Zenész családban nőttem fel, ahol édesanyám már négy éves koromban megtanított zongorán játszani. Motivációs képessége igen hatékonynak bizonyult azzal, hogy a zongorán minden eljátszott skála után kaptam tőle egy szem szőlőt. Később ezt egy darab csokira emeltük. Később a zongoratanárom felfigyelt rá, hogy milyen jó a hallásom, el is nevezett "A Fül"-nek - amely szimbólum később a cégem logója lett. Édesapám atomfizikus volt, aki templomi orgonán is játszott - ő építette a világ első elektromosan vezérelt orgonáját 1966-ban. Megfigyelhettem, ahogy édesapám a házunkban megépíti ezt az 1000-csöves monstrumot, amivel minden vasárnap szórakoztatta a szomszédságot - ha akarták, ha nem.

Fiatal éveimben a környékbeliek között javítottam gyakorlatilag mindent a kávéfőzőtől a tévé szettekig, és egy elég profi műhelyt tudtam felállítani a hálószobámban, bár édesanyámat nem nyűgözte le a szőnyegbe égett forrasztóón. Ezután, 16 évesen megépítettem az első saját tervezésű szintetizátoromat, ami sosem került sorozatgyártásra (talán jobb is ez így).

 

"Nem hagynád abba a zongorázást?"

Egyértelmű, hogy a zene és az elektronika iránti szerelmem vezetett oda, hogy klasszikus zongorát és hangmérnök szakmát is tanuljak. 1982-ben Németországba költöztem, Düsseldorfba, hogy a Robert Schumann Konzervatóriumban zongorát és a műszaki főiskolán hangmérnöki szakmát tanuljak.

Első düsseldorfi évemben nagyon elhivatottan álltam neki a zongorázásnak, gyakran napi 6 órát gyakoroltam, egyszerűen azért, hogy a lehető legjobb zongorista lehessek. Egy nap besétáltam a "Front Page" nevű jazz-klubba, ahol a tulaj, Harald Rehbock énekelte a teljes Sinatra repertoárt. A hely a dolgozó zenészek Mekkája volt, és engem is annyira lenyűgözött a zene, hogy a kazettás magnómmal kezdtem oda járni, éjszakákon át vettem fel a zenéket, hogy otthon gyakorolhassam. Három hónapon belül már ott dolgoztam. Harald szenvedélye Sinatra iránt hihetetlenül inspiráló volt, és odáig terjedt, hogy ugyanazt a mikrofont használta, mint az "Old Blue Eyes", és ugyanazt a whisky-t is itta. Évekig játszottam a Front Page-ben, gyakran heti négy estét, és közben gyakoroltam. Imádtam ezeket az éveket, de a dolgozó zenész kemény életét is megtapasztaltam, hisz az alvás egyre inkább luxussá vált.

Egy nap egy másik zongorista helyett játszottam beugróként egy hotel halljában. Zenei karrierem csúcsaként hihetetlenül izgatott, hogy bármit eljátszhassak, amit a vendég kért. Az egyik vendég odajött, és egy 50 dollárost tett a zongorára. "Kérhetnék valamit?" - kérdezte. "Megtennéd, hogy abbahagyod a zongorázást?"
Ott hagytam a pénzt a zongorán, és úgy sétáltam ki a hotelből, hogy vissza se néztem. Tudtam, hogy nem ez az a karrier, amit folytatni akarok, és rájöttem, hogy meg kell változtatnom az életcélomat.

 

A legtöbb barátom ugyanezzel a dilemmával küszködött

Az egyetemen, ahol tanultam, pontosan kettő darab mikrofon volt, így akár hónapokat is várhattál, mire használhattad őket. A keverőpult és a kazettás gépek állandóan "javítás alatt" voltak, és a Telefunken gyártotta őket, amely márkával ma már csak múzeumokban találkozhatsz.

Rájöttem, hogy egyszerűen nem lehetek hangmérnök sem, ha nincs saját stúdióm.

Kétségbeesetten szerettem volna saját eszközökkel felszerelni egyet, de diákként erre semmi lehetőségem nem volt, nem engedhettem meg magamnak. Egy nap megbontottam egy márkásabb jelfeldolgozó processzort, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy hiába volt 1000 dollár, a benne lévő alkatrészek összesen maximum 100 dollárba kerülhettek. Ekkor kezdtem el saját eszközöket tervezni - először csak magamnak, de még én is meglepődtem, hogy barátaim úgy vettek meg rögtön tízet belőle, hogy még el sem készültek. Rájöttem, hogy ők is ugyanezzel a problémával küszködnek.

Egyszerűen hihetetlen igény volt a jó és megfizethető felszerelésre!

 

Egy fantasztikus utazás, ami 25 évig tartott Ázsiában

Amint kitűztem célomnak, hogy megfizethető áron szeretnék profi termékeket gyártani, rájöttem, hogy Európa nem jó megoldás a gyártás szempontjából. Tudtam, hogy a legtöbb elektromos alkatrészt Kínában gyártják, és hogy igen alacsony az előállítási költségük. Csak az tűnt logikusnak, ha a gyártást áthelyezzük az alkatrészek forrásának közelébe. Ezért repültem Hongkongba 1990-ben, hogy tárgyaljak egy gyártással foglalkozó vállalkozóval, és meglepődtem, hogy minden kérdésemre a "mo mantai", azaz a "nem probléma" választ kaptam. Természetesen hamar rájöttem, hogy ezeknek a kijelentéseknek nem mindig van alapja, de ez volt 25 éves fantasztikus utazásom első lépése. Elkezdtünk külsős gyártókkal dolgozni, de hamar rájöttünk, hogy 10.000 mérföld távlatából nem lehet egy munkakapcsolatot felügyelni. Míg a termékminták mindig tökéletesek voltak, a nagy komolyabb szállítmányokban mindig akadt hibás darab.

Így hát 1997-ben kiköltöztünk Hongkongba, mert beláttam, hogy nem lehet faxon elvezetni egy céget. Megnyitottuk az irodánkat, ahonnan kezelhettük a gyártókat és a beszállítókat. A következő pár évben azt is beláttuk, hogy egyáltalán nem lehet kezelni a szerződéses partnereket, gyártókat, mert mindig problémák voltak mind a szállítással, mind a minőséggel. A gyártási minőség javítása mindig csak a gyárlátogatások idejére volt elvárás. Rá kellett jönnünk, hogy a külsős gyártók mindig máshogy értelmezik a "minőség" és "határidő" kifejezéseket, és spórolnak, ahol tudnak a profit maximalizálása okán. Általános érdekkülönbségeink voltak.

 

Megszületik a MUSIC Group City

Végül 2002-ben döntöttünk úgy, hogy saját gyárat alapítunk Kínában, ami a cég életének újabb mérföldköve lett. Könyveket lehetne írni - és tulajdonképpen írtak is - arról, hogy mennyi nehézséggel kellett megküzdenünk Kínában. Ha egy mondatba kellene sűrítenem a tapasztalataimat, azt mondanám: “Ha nem érted teljesen a kínai kultúrát, nem lehetsz sikeres!”. Nekem húsz évembe telt, mire teljesen megértettem, és megtanultam tisztelni a kínai kultúrát és embereket.
Így hihetetlenül motivált, keményen dolgozó alkalmazottaink lehetnek Kínában, akikre mind nagyon büszke vagyok. Ezek olyan emberek, akiknek hatalmas büszkeség, hogy BEHRINGER termékeket gyárthatnak.

Az általunk gyártott felszereléseken túl már saját belső alkatrészeket is gyártunk egészen a hangszórók tölcsérekig. A minőségért vívott fáradhatatlan harcunkban még az óriási vákuumcső szállítmányokat is emberi erővel, egyenként teszteljük, hogy ugyanúgy szóljon minden erősítő, amibe beszereljük őket.

Azért teszünk így, mert két dolog fontos a számunka: a minőség és az ár. Úgy kapsz hihetetlenül jó termékeket, hogy nem megy rá a gatyád is! Tulajdonképpen mindig erre biztatok mindenkit: Tegye a termékünket egy olyan mellé, ami tízszer annyiba kerül, csukja be a szemét, hallgassa meg, és döntse el maga.

Ezzel a fundamentális és tekintélyes befektetéssel teljes felügyeletet nyertünk a gyártás minden fázisa fölött, hisz a Zhongshanba telepített MUSIC Group City-ben, a legmodernebb gyártási technológiákkal felszerelt gyárunkban minden alkalmazottunk ugyanazt a célkitűzést szolgálja.

Ezzel értük el azt a jelentős minőségjavulást és konzisztens növekedést a konkurens cégekkel szemben, amit annak köszönhetünk, hogy nem kell függenünk a beszállítóktól. És azért tesszük meg ezeket a lépéseket és erőfeszítéseket, hogy mindig örömmel kezdj neki a munkának, ha BEHRINGER termékeket használsz!

 

100,000 Voltnyi motiváció

 A BEHRINGER-nél és a MUSIC Group-nál olyan hihetetlen kezdeményezéseket valósítunk meg, amivel folyamatosan irányt mutathatunk az iparnak. Folyamatos célunk, hogy mindig jobb termékekkel és szolgáltatásokkal lepjük meg a piacot, ezért is fektetünk annyit a kutatásba és nyitottuk meg a saját laboratóriumainkat Kínában és Nagy Britanniában is. Úgy hozunk létre új értéket a termékeinkkel, hogy mindig újabb technológiákba fektetünk, és ezért is keressük a legjobb mérnököket - nyugodtan jelentkezhetsz hozzánk te is! :)

De ami számomra a legizgalmasabb projekt, az a “MUSIC Group University”, ahol is e-learning anyagokat biztosítunk az alkalmazottainknak, hogy otthonról is tanulhassanak, és építhessék nálunk a karrierjüket. Akár cégvezetést, akár új nyelveket szeretnének tanulni, mi egész csokor lehetőséget és oktatási programokat biztosítunk. Az évek során egyre jobban élveztem az emberek továbbképzését! Rendkívül kielégítő dolog látni, hogy az embereinknek növeljük az önbizalmát, és segítünk nekik fejlődni, sikereket elérni. Nincs jobb annál, mint ha olyan infrastruktúrát tudunk létrehozni, ahol az emberekbe 100.000 Voltnyi motivációt pumpálhatunk.

Az X32 ami megváltoztatta az ipart

Amikor először elkezdtük fejleszteni azt az eszközt, ami később X32 néven látott napvilágot nem is sejtettük, hogy hova juttat el minket! Amikor nekiálltunk, a BEHRINGER már több mint 10 millió analóg keverőt és 4 millió digitális jelfeldolgozót adott el, úgyhogy volt elég tapasztalatunk a témában. De azt is tudtuk, hogy itt egy nagy ugrásra lesz szükség, hogy olyan termékkel rukkolhassunk elő, ami forradalmi, de mégis sokak számára megfizethető.

A világ minden tájáról hoztuk össze a legjobb mérnökeinket, hogy valósággá válhasson az X32. Német hardvermérnökök dolgoztak együtt brit szoftverfejlesztőkkel, míg a kínai csapatunk a mechanikus és elektromos rendszerek kifejlesztésében és gyártásában segített. Nagyjából négyévnyi kemény fejlesztői munka után született meg az X32, amiből 10.000 darabra már a gyártás megkezdése előtt megrendeléset kaptunk! Annál a pontnál tudtuk, hogy újabb 25 évre megalapoztuk a helyünket a történelemben.

 

A szenvedély az élet esszenciája

Én mindig is egy szenvedélyes ember voltam, és vallom, hogy ez az élet alapja, mindegy, hogy bélyeget gyűjtesz, sportolsz, vagy bármi más módon hajszolod az álmaid. Elgondolkodtál már azon, mi az, amiért egy sportoló az egészségét is kockára teszi, csak hogy egy ezredmásodperccel jobb legyen a többieknél?

Én személy szerint az egészséges és egyszerű élet híve vagyok. Élvezem a sportot, a jógát, a Japán kaját és a jó könyveket. És bármikor, ha van rá lehetőségem, egy pohár vörösborért leülök zongorázni.

Egyszer valaki megkérdezte, "mi a legjobb abban, hogy Uli Behringer vagy?" Azt válaszoltam, hogy "Az, hogy a szenvedélyemnek élhetek úgy, hogy közben nálam sokkal okosabb emberekkel vehetem körbe magam".

Azért alapítottam a cégemet 1989-ben, mert hangmérnök szerettem volna lenni, de nem volt pénzem saját felszerelésre. És a személyes célom azóta sem változott, hogy a legjobb felszerelést ajánlhassam fel neked, ha a legszebb szenvedélyt akarod hajszolni: a zenét.

Úgyhogy mi lehetne izgalmasabb, és érdekesebb, mint az elkövetkező 25 év?"

 

Uli Behringer
A MUSIC Group alapítója és ügyvezetője

 

Elrejt